Limfociták a vérképben: magas és alacsony limfocitaszám, gyakori és ritka okok

A limfociták a fehérvérsejtek egyik fő csoportja, az immunrendszer fontos szereplői, a leleten LYM rövidítéssel szerepelnek. Magas limfocitaszám mögött leggyakrabban vírusfertőzés áll, az alacsony pedig gyakran átmeneti. Mindkét irányban vannak azonban komolyabb okok is, és ezekre többnyire a kísérő jelek hívják fel a figyelmet.

Mik azok a limfociták, és mit csinálnak?

A limfocitáknak három fő típusa van: a B-sejtek, a T-sejtek és a természetes ölősejtek, röviden NK-sejtek. A B-sejtekből lesznek az ellenanyagot termelő plazmasejtek, a T- és NK-sejtek pedig főleg a vírusok, gombák és paraziták elleni védekezésben fontosak. A minőségi (differenciál) vérkép a három típust nem különíti el, csak az összesített számukat adja meg. A típusokat külön vizsgálattal számolják meg, ha az orvos célzottan kéri, például jelentősen vagy tartósan eltérő értéknél.

Hogy hol helyezkedik el ez az érték a lelet többi sora között, arról a laboreredmények magyarázatában írtunk, a rövid meghatározást a limfocita szócikkében találod.

Százalék vagy abszolút szám: melyiket nézd?

A limfociták kétféleképpen is szerepelhetnek a leleten. A LYM% azt adja meg, hogy a fehérvérsejtek hány százaléka limfocita, a LYM# pedig a tényleges számukat. Egy példa a referenciatartományokra:

Ezek tájékoztató példák, a saját leleted tartománya a mérvadó. Hogy a határok mennyire eltérnek, jól mutatja, hogy az MSD Manual szerint felnőttnél a limfocitaszám normálisan 1,5 ×10⁹/l fölött van, a Cleveland Clinic tartománya viszont már 1,0-nál kezdődik. Egy 1,2-es érték így az egyik forrás szerint alacsony, a másik szerint rendben van. Gyerekeknél a normál limfocitaszám magasabb, a Cleveland Clinic szerint nagyjából 3,0–9,5 ×10⁹/l. A szint életkor, nem, életmód, sőt a lakóhely tengerszint feletti magassága szerint is változik.

Az abszolút szám a fehérvérsejtszám és a százalék szorzata. Ha például a fehérvérsejtszámod 6,0 ×10⁹/l, és a limfociták aránya 30%, akkor 1,8 ×10⁹/l limfocitád van. A két szám eltérő képet is mutathat: ha egy másik fehérvérsejt-típus kórosan felszaporodik, a limfociták aránya csökken, akkor is, ha a számuk rendben van. Ezért érdemes mindkét sort megnézni, és az orvos is a kettőt együtt értékeli.

Magas limfocitaszám: gyakori és ritka okok

A gyakori okok

A magas limfocitaszámot limfocitózisnak nevezik, és a leggyakoribb oka a vírusfertőzés. A tankönyvi példa a mononukleózis, közismert nevén csókbetegség. Többnyire az Epstein–Barr-vírus okozza, főleg 15–24 évesek kapják el, és nyállal terjed, például csókkal vagy közös pohárral, evőeszközzel. Ilyenkor a szervezet a fertőzés leküzdéséhez termel több limfocitát.

Emelheti a hepatitisz, a citomegalovírus-fertőzés és a toxoplazmózis is. Egyes bakteriális fertőzések, mint a tuberkulózis vagy a szamárköhögés, szintén megnövelhetik a számukat.

A magasabb érték önmagában többnyire nem okoz tünetet. A panaszokat a fertőzés adja, mononukleózisnál például láz, torokfájás, duzzadt nyirokmirigyek és fáradtság. A kivizsgálás célja az, hogy kiderüljön, mi váltotta ki az emelkedést.

A ritkább okok

Limfocitózis nem fertőzéses betegségekben is előfordul, például Basedow-kórban, pajzsmirigy-alulműködésben és Crohn-betegségben.

Ritkábban vérképzőszervi daganat, például limfóma vagy akut, illetve krónikus limfoid leukémia okozza. Ilyenkor más jelek is figyelmeztethetnek: láz, éjszakai izzadás, megmagyarázhatatlan fogyás, megnagyobbodott nyirokcsomók. Ha a limfocitaszám tartósan magas, az orvos kivizsgálja az okát.

A kettő elkülönítésében a vérkenet sokat segít. Ehhez elég egy vérminta, amelyet mikroszkóppal néznek meg: az aktivált formájú limfociták vírusfertőzésre utalnak, az éretlen, rendellenes sejtek egyes leukémiákban és limfómákban fordulnak elő. További vérvizsgálattal az is kideríthető, melyik limfocitatípus szaporodott fel.

Alacsony limfocitaszám: gyakran átmeneti

Az alacsony limfocitaszám neve limfopénia vagy limfocitopénia. Gyakran átmeneti: csökkentheti az influenza, a COVID-19, a hepatitisz vagy más vírusfertőzés, a böjt, a súlyos testi megterhelés, a kortikoszteroidok szedése, valamint a kemo- és a sugárkezelés.

Az enyhe limfopénia többnyire nem okoz panaszt, és gyakran véletlenül derül ki, egy más okból kért vérképből. Ha nemrég influenzás voltál, a vérvétel előtt böjtöltél, szteroidot szedsz, vagy kemo-, illetve sugárkezelést kapsz, mondd el az orvosnak, mert ez megmagyarázhatja az eredményt. Az okokról és a teendőkről részletesen az alacsony limfocitaszámról szóló cikkünkben írunk.

Alacsony limfocitaszám: tartósabb és ritka okok

Ha a limfocitaszám tartósan alacsony, más magyarázatot is keresni kell. Ilyenkor két gyakori ok az alultápláltság és az előrehaladott HIV-fertőzés. Szóba jöhetnek autoimmun betegségek, például lupusz, reumatoid artritisz vagy miaszténia, krónikus fertőzések, mint a tuberkulózis, továbbá egyes vérképzőszervi daganatok, a szarkoidózis és a hosszan tartó szteroidkezelés. Ritkán veleszületett immunhiány áll a háttérben, ilyenkor az érték tartósan nagyon alacsony, és már csecsemőkorban kiderülhet.

Nagyon alacsony limfocitaszámra utalhat, ha valaki újra és újra elkap egy baktérium, vírus, gomba vagy parazita okozta fertőzést, vagy olyan kórokozó betegíti meg, amely egészséges embernél ritkán okoz bajt. Ilyenkor az orvos HIV-tesztet, a limfocitatípusok (T-, B- és NK-sejtek) külön számlálását, esetleg csontvelő-vizsgálatot kérhet.

Mit jelent ez a te leletedre nézve?

Három hétköznapi helyzet jól mutatja, mennyire más lehet ugyanannak a sornak a jelentése.

Az első: egy húszéves napok óta lázas, fáj a torka, duzzadtak a nyaki nyirokmirigyei, és a vérképében magas a limfocitaszám. Itt a vírusfertőzés, köztük a mononukleózis a kézenfekvő gyanú, amelyet az orvos célzott vérvizsgálattal igazolhat. A második: valaki egy héttel az influenza után rutinvérvételre megy, és a leletén enyhén alacsony a limfocitaszám, más eltérés nincs. Egy későbbi kontroll megmutatja, rendeződött-e.

A harmadik helyzet más. Ha a limfocitaszám ismételt vérvételeken is magas, nincs mögötte fertőzés, és közben éjszakai izzadás, fogyás vagy duzzadt nyirokcsomó jelentkezik, kivizsgálás kell, amelynek része lehet a vérkenet és a limfocitatípusok meghatározása.

Egyetlen szám ritkán dönt el bármit. Sokkal többet mond, hogy milyen panaszokkal, milyen előzmények mellett és mennyi ideig tér el.

Mit kérdezz az orvostól?

Hogy kell-e ismételni a vizsgálatot, azt az orvos dönti el a tüneteid és a többi eredmény alapján. A beszélgetéshez ezek a kérdések adhatnak fogódzót:

• Csak a százalék tér el, vagy az abszolút szám is?
• Megmagyarázhatja-e az eredményt egy nemrég lezajlott fertőzés vagy valamelyik gyógyszerem?
• Mikor érdemes megismételni a vérképet?
• Ha fertőzés gyanúja merül fel, kell-e célzott vérvizsgálat a kórokozó kimutatására?
• Eltér-e mellette más fehérvérsejt-érték, például a neutrofil vagy a monocita?
• Szükség van-e vérkenetre vagy további vizsgálatra?

Ha az eltérés tartós, ha visszatérő fertőzéseid vannak, vagy ha nyirokcsomó-duzzanatot, éjszakai izzadást, fogyást észlelsz, ne halogasd az orvosi vizsgálatot.