HOMA-index: hogyan számolják, és mire jó valójában az inzulinrezisztencia mérésénél

A HOMA-indexet manapság sokan kérik, ha inzulinrezisztencia gyanúja merül fel. Közvetlenül nem mérik: két éhgyomri értékből, a vércukorból és az inzulinból számolják ki. Arra ad tájékozódó becslést, mennyire hatékonyan dolgozik a szervezetedben az inzulin. Hasznos jelzés lehet, de önmagában nem diagnózis.

Az inzulin és a HOMA rövid összefoglalóját a laborértékek szótárában, az inzulin és HOMA-index szócikkben is megtalálod.

Hogyan számolják a HOMA-indexet?

A módszert Matthews és munkatársai írták le 1985-ben. A képlet egyszerű: az éhgyomri vércukrot (mmol/l) megszorozzák az éhgyomri inzulinnal (mU/l), majd az eredményt elosztják 22,5-tel. A rövidítés angol eredetű (homeostatic model assessment). Pontos neve HOMA-IR, ahol az IR az inzulinrezisztenciára utal, a gyakorlatban azonban többnyire csak HOMA-ként emlegetik.

Egy kitalált példa a számolásra: ha az éhgyomri vércukrod 5,0 mmol/l, az inzulinod 10 mU/l, akkor a HOMA-IR 5,0 × 10 / 22,5, vagyis körülbelül 2,2. Ha a leleteden más mértékegység szerepel (a vércukor mg/dl-ben, az inzulin pmol/l-ben), előbb át kell számolni, különben a képlet hibás eredményt ad. Ezt jobb a laborra vagy az orvosra bízni.

Winkler Gábor diabetológus 2020-as, az Orvosi Hetilapban megjelent összefoglalója azt is leírja, hogy 1996-ban elkészült egy pontosabb, számítógépes változat is (HOMA2), de mivel érdemben nem tért el az eredetitől, és a használata körülményesebb, a klinikai gyakorlatban nem terjedt el. Maradt a régi képlet.

Mit mér valójában, és miért csak becslés?

Az inzulinhatás pontos mérésére a kutatásban egy összetett eljárást, az úgynevezett clamp-vizsgálatot tartják arany standardnak. Ez drága, sok munkát igényel, ezért a hétköznapi ellátásban nem jön szóba. A HOMA ennek egyszerű kiváltója: jól korrelált a pontosabb módszerek eredményével, ezért a népességi elemzésekben és a követéses vizsgálatokban bevált.

Az egyéni leletnél viszont néhány bizonytalansággal számolni kell. Az inzulin lökésszerűen ürül a vérbe. Ezért helyesebb lenne az éhgyomri inzulint két, negyedóra különbséggel vett minta átlagából meghatározni.

Az inzulinhatás élettani okokból is ingadozik. Természetes módon csökken a pubertásban, a terhesség második és harmadik harmadában és időskorban, de napszakonként is változik, például hajnali 4–5 óra között és a délelőtt első felében gyengébb. Kórosnak akkor számít, ha a mértéke meghaladja az élettanit, vagy a kiváltó ok megszűnése után is megmarad.

A másik gond maga az inzulinmérés. A laborok módszerei eltérnek abban, hogyan érzékelik az inzulin különböző formáit, így ugyanabból a vérmintából labortól függően más eredmény születhet. Ha ismételt mérésre kerül sor, érdemes ugyanabban a laborban elvégeztetni.

Mennyi a normális HOMA-index?

Erre nincs mindenki által elfogadott válasz. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a 4,0 fölötti érték biztosan kóros, a nagy népességi felmérések azonban azt mutatták, hogy a normális érték ennél jóval alacsonyabb. Egy 3539 középkorú embert vizsgáló csehországi felmérésben az átlagos HOMA az anyagcsere szempontjából egészségeseknél 1,47, a prediabéteszeseknél 2,17, a cukorbetegeknél 3,49 volt. Az eredményt óvatosan kell kezelni, mert mindhárom csoport átlagos testtömegindexe az elhízás tartományába esett, de jól mutatja, hogy a kóros tartomány a régi határ alatt kezdődik. Winkler összefoglalója szerint az adatok többsége alapján felnőtteknél a 2,5 feletti érték tekinthető a csökkent inzulinhatás határának, egységes nemzetközi irányelv azonban erről nincs.

A számot az etnikai háttér, a nem, az életkor és a rendszeres mozgás is befolyásolja. Serdülőknél még kevésbé egységes a kép: egyes szerzők korhoz kötött értékeket dolgoztak ki, de a határokról megoszlik a szakirodalom. A mesterséges megtermékenyítés előtt hazánkban gyakran kérnek HOMA-t, erre sincs ajánlás szintű állásfoglalás.

Az inzulin referenciatartománya is laboronként változik, ezért minden labornak a saját normálértékét kell meghatároznia. Egy határ körüli eredményt így érdemes óvatosan kezelni, és mindig a saját laborod tartományával együtt nézni.

Mire jó, és mire nem?

Az inzulinrezisztencia önmagában nem okoz panaszt. Sok állapot kísérője lehet, például az elhízásé, a cukorbetegségé és előállapotaié, a kedvezőtlen vérzsírértékeké, a policisztás petefészek-szindrómáé (PCOS), a magas vérnyomásé vagy a zsírmájé. Ezek többnyire a klinikai kép alapján felismerhetők, és rutinszerű HOMA-vizsgálatra nincs szükség hozzájuk. Az állapotról részletesen az inzulinrezisztenciáról szóló cikkünkben írunk.

Winkler Gábor összefoglalója néhány konkrét helyzetet is megnevez:

• Ha a cukorbetegséget és a prediabéteszt kizárták, és a PCOS feltételei sem teljesülnek, az inzulinrezisztencia külön vagy ismételt vizsgálata nem indokolt.
• Elhízásban a kezelést elsősorban a testsúly nagysága szabja meg, az inzulinrezisztencia mértéke nem változtat rajta.
• Az inzulinrezisztencia megléte vagy hiánya nem befolyásolja a mesterséges megtermékenyítés sikerét, és önmagában a meddőséget sem magyarázza.

Ha a cukoranyagcsere tisztázása is szükséges, a 2023-as hazai diabétesz-irányelv cukorterhelést vagy HbA1c-mérést ajánl, a cukorterhelés közbeni inzulinmérést pedig nem tartja indokoltnak. Az inzulin több időpontban történő mérése ilyenkor fölösleges: drágítja a vizsgálatot, és terheli a vizsgált embert és a labort is.

A brit Lab Tests Online is azt írja, hogy a legtöbb irányelv a rutinszerű inzulinmérés helyett a testtömegindexet, a derékkörfogatot, a vérnyomást, a vérzsírokat és a cukorbetegség vizsgálatát ajánlja. Az indoklás az, hogy az inzulinrezisztenciával járó gondok, a magas vérnyomás, a magas koleszterin és a magas vércukor közvetlenül is könnyebben mérhetők. A HbA1c a cukorbetegség felismerésében segít, az inzulinrezisztencia felismerésében viszont Winkler szerint nincs szerepe.

Az inzulinmérésnek van egy egészen más célja is. Az inzulint elsősorban az alacsony vércukor okának felderítésére mérik. Ha az inzulin magas vagy normális, a vércukor viszont alacsony, az orvos további vizsgálatokkal keresi a hátterét, ilyenkor már nem a HOMA a kérdés.

Ha inzulinkezelést kapsz, ezt mindenképp jelezd, mert az inzulinkészítmények befolyásolhatják az inzulinmérés pontosságát, így a HOMA-érték is félrevezető lehet.

Ha HOMA-vizsgálatra mész, vagy már a kezedben a lelet

A vérvétel előtt általában 8–12 órát kell koplalni. A biotint (B7-vitamint) tartalmazó étrend-kiegészítőket legalább egy nappal korábban el kell hagyni. Mondd el azt is, milyen gyógyszereket szedsz.

A lelet után ezeket érdemes megkérdezni az orvostól:

• Milyen kérdésre keressük a választ a HOMA-val, és változtat-e az eredmény a teendőkön?
• Rendben van-e az éhgyomri vércukrom és a HbA1c-m, kell-e cukorterhelés?
• A labor milyen inzulin-referenciatartománnyal dolgozik, és mihez viszonyítsam a számot?
• Ha ismételjük, ugyanabban a laborban és ugyanúgy éhgyomorra menjek?

Önmagában az inzulinrezisztenciára Winkler összefoglalója szerint ma nincs más kezelés, mint az életmódváltás: lehetőleg napi, a teherbírásodhoz igazított mozgás, korszerű étrend, és ha van, a túlsúly csökkentése. Ha prediabétesz vagy cukorbetegség is társul hozzá, a kezelésről az orvos dönt. A vércukor-ellenőrzés részleteiről a vércukorszint méréséről szóló útmutatóban, a megelőzésről pedig a cukorbetegség megelőzéséről szóló cikkünkben olvashatsz.