A vérehulló fecskefű, a szemölcsre csöpögtetett narancssárga nedvű gyomnövény, amellyel csínján kell bánni

A vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) az a sárga virágú gyomnövény, amelynek letört szárából sárgás-narancssárga nedv szivárog. Sokan ismerik a népi szokást, hogy ezt a nedvet csöpögtetik a szemölcsre. A növény ugyanakkor erős hatású alkaloidokat tartalmaz, és belsőleges használata után ismert májkárosodás-esetek miatt az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) szakbizottsága a szájon át szedett készítmények előny-kockázat arányát kedvezőtlennek tartja – magyarul nem ajánlja. Érdemes tehát tudni, hogyan ismerheted fel, mit tudunk róla, és hol vannak a felhasználásának határai.

Hogyan ismered fel a vérehulló fecskefüvet?

A pipacsfélék családjába tartozik, és gyakori gyom. Síkvidéken és dombvidéken, lombos erdőkben, bozótosokban, parkokban és kertekben, utak mentén és épületek körül nő. A nedves, nitrogénben és szerves anyagban gazdag talajt kedveli.

Amiről felismerheted:

• Szár: legfeljebb egy méter magas, elágazó, gyéren szőrös.
• Levelek: szárnyasan szeldeltek, karéjos szeletekkel, a fonákjuk világos, kékes árnyalatú, a színük zöld.
• Virág: áprilistól októberig nyílik, ernyős virágzatban, virágzatonként 2–6 virággal. Minden virágnak négy élénksárga szirma van.
• Termés: körülbelül 3 cm hosszú, becőszerű, sok magvú tok, benne fényes, sötétbarna vagy fekete magokkal.
• Nedv: ha letörsz egy szárat vagy levelet, sárga vagy narancssárga tejnedv szivárog belőle bőségesen. Erről könnyű ráismerni.

A fecskefű név is beszédes: a görög chelidon fecskét jelent, mert a növény jellemzően a fecskék visszatérésekor kezd virágozni.

Miért csöpögtetik szemölcsre?

A szemölcsre kent vagy csöpögtetett nedv régi népi szokás. Egy történeti áttekintés szerint Közép- és Kelet-Európa népi gyógyászatában leggyakrabban épp szemölcs eltávolítására használták a növényt, főként a nedvét vagy tejnedvét. Lengyelországban például a letört szár friss nedvét dörzsölték a szemölcsre. A fecskefüvet már a középkorban is alkalmazták, a friss tejnedvét pedig a szemölcs mellett tyúkszemre, gombás bőrfertőzésre és ekcémára is.

A hagyomány önmagában viszont nem bizonyíték. Az EMA gyógynövényekkel foglalkozó bizottsága 2011-ben arra jutott, hogy a bőrön alkalmazott, csak fecskefüvet tartalmazó készítmények javallatát a forgalmazási adatok nem támasztják kellően alá. A szemölcsök kezelésére többnyire több növényt tartalmazó gyári készítményeket használnak.

A bőrön is okozhat panaszt. Leírták egy nő esetét, aki a szemölcsét kezelte a növénnyel, és a kezelt helyen erős viszketés, bőrpír és apró csomók jelentek meg. Ezek kezelés nélkül, néhány nap alatt elmúltak. Egy állatkísérletben a friss növény a tejnedve miatt heveny mérgezést okozhatott, szárítva viszont jóval kevésbé volt mérgező.

Mi van a növényben?

A vérrehulló fecskefű hatását főként izokinolin-alkaloidoknak tulajdonítják. Egy 2011-es értékelés több mint húszféle alkaloidot sorolt fel, például kelidonint, szangvinarint, keleritrint, berberint és koptizint, egy 2024-es áttekintés pedig már 94 elkülönített alkaloidról számol be. Ezek a tejnedvben dúsulnak: egy mérésben a tejnedv alkaloidtartalma a levelekének 32-szerese volt.

Laboratóriumi és állatkísérletekben a növény kivonatainak és alkaloidjainak többféle hatását vizsgálták, köztük antibakteriális, vírusellenes és gyulladáscsökkentő hatást. Ezekből azonban nem következik, hogy a fecskefű emberen biztonságosan gyógyít. A csak fecskefüvet tartalmazó készítményeknél a klinikai hatásosság bizonyítéka hiányzik.

Miért kockázatos belsőleg?

A biztonsági aggályok középpontjában a máj áll. A WHO mellékhatás-adatbázisában 2011 májusáig 56 bejelentésből 124 máj- és epeúti mellékhatást rögzítettek fecskefűtartalmú gyógyszerek bevétele után. Az esetek döntő többségét Németországból jelentették. Több európai országban a mellékhatások, főként a májkárosodás miatt vissza is vonták az ilyen gyógyszerek forgalomba hozatali engedélyét.

Egy 2012-es klinikai áttekintés 16 európai beteg esetét elemezte, akiknél a májkárosodás valószínűleg vagy nagy valószínűséggel a fecskefűhöz köthető volt. A legtöbben gyári készítményt szedtek, egy beteg a levelekből főzött teát ivott. A panaszok a szedés kezdete után 3 héttel–4,5 hónappal jelentkeztek: gyengeség, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi fájdalom, sötét vizelet, világos széklet és viszketés. Szinte mindegyiküknél sárgaság alakult ki, magas májenzimértékekkel. A súlyos lefolyás ellenére mindegyiküknél kedvező volt a kimenetel. Más leírt esetekben májelégtelenség is kialakult.

A sok bejelentés és a visszavont engedélyek miatt az EMA szakbizottsága a szájon át alkalmazott fecskefű előny-kockázat arányát kedvezőtlennek ítélte, és hozzátette, hogy ugyanarra a célra biztonságosabb gyógynövényes készítmények is elérhetők. A szakirodalomban gyerekek halálos mérgezését is leírták, miután megették a növényt. Terhesség és szoptatás idején a növény és készítményei kerülendők. A máj kímélésére szánt gyógynövénykúra helyett érdemesebb megnézni, mit javasolnak az orvosok például a zsírmáj kezelésére.

Mire figyelj, ha fecskefű nő a kertedben?

• Belsőleg ne használd. Teát, tinktúrát vagy más, szájon át szedett házi készítményt ne készíts belőle.
• Tartsd távol a gyerekektől. Tanítsd meg nekik, hogy ne vegyék a szájukba a növényt.
• Ha mégis szedtél ilyet, figyelj a májra utaló jelekre. Ha egy fecskefűtartalmú készítmény szedése alatt sárgaságot, sötét vizeletet, világos székletet vagy tartós hányingert észlelsz, azonnal hagyd abba, és kérj orvosi tanácsot.
• A bőrreakciót se hagyd figyelmen kívül. Ha a nedv a bőrödre került, és viszketés, pír vagy kiütés jelent meg, ne kend fel újra.

Más gyűjtött növényeknél is érdemes utánanézni, mire jók és mire nem; a csalánteáról például külön írtunk. A véletlen növénymérgezésekről, köztük a tiszafa veszélyeiről, a mérgező növényeket bemutató cikkünk ír részletesen.

Mi legyen a szemölccsel?

A legtöbb embernek élete során van szemölcse, és az többnyire magától is elmúlik, bár ez hónapokig vagy évekig is eltarthat. A patikákban kaphatók vény nélküli krémek, tapaszok és sprayk; ezekről a gyógyszerész tud tanácsot adni. Ezek a szerek sem mindig hatnak, a kezelés akár három hónapig is tarthat, irritálhatják a bőrt, és arcon nem használhatók.

Orvoshoz érdemes fordulni, ha aggaszt egy bőrön lévő kinövés, ha a szemölcs újra és újra visszatér, nagy vagy fájdalmas, ha vérzik vagy megváltozik a kinézete, vagy ha az arcodon vagy a nemi szerveiden jelenik meg. Ilyenkor az orvos dönt a megfelelő kezelésről, a vérrehulló fecskefű nedve ezt nem pótolja.